A kereszthalál a legmegalázóbb és legfájdalmasabb halálnem volt. Nem véletlen, hogy a rómaiak ezzel a módszerrel végezték ki a rablókat, gyilkosokat és a fellázadt rabszolgákat1. Jézusnak ezt a halált kellett értünk elszenvednie.2
A biológiai szenvedésen túl az emberek (családja, tanítványai, egyháza, népe) részéről tapasztalt érzéketlenség, hitetlenség, hűtlenség, igazságtalanság és gyűlölet még nagyobb fájdalmat jelentettek,3 hiszen a tökéletes Szeretetet sebezték.4
A bűn miatt az Atya Jézus Krisztust az ő belső énjében, legbelül rontotta meg.8 A váltság annál sokkal több volt, minthogy Jézus Krisztus csak külsőleg9 vette volna fel szennyes ruhámat, és mintegy bűnösnek nevezett személy, csak emberi testben szenvedett volna helyettem. A váltság lényege az volt, hogy belső énjében lett eggyé szennyemmel. Bűneim nemcsak reá hulltak, nemcsak elmerült azokban, hanem azok, mint legundorítóbb, rothadt fertő egyenesen szájába, belsejébe folytak.10
Úgy élte át, mintha korábban ő káromkodott volna, ő lett volna kegyetlen, irigy, csaló, tolvaj.11
Most már az Atya szemében is úgy nézett ki, mintha kígyó volna.12 A Krisztus arcában az én kígyó, parázna és gonosz arcomat látta.13 Mert, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értem.14 Tisztaság és szentség nélkül függött a keresztfán!
Mivel ez nem színjátékként zajlott, hanem valóságként történt, szükségszerűen következett belőle, hogy az Atya elfordul tőle. Ahogy a Fiú a bűntől, úgy most az Atya a Fiútól undorodott. Hiszen eggyé lett minden bűnnel.
Elutasította magától,15 sőt lemetszette magáról,16 mert nincs összetartozás Isten és a bűn között.17
Ezután a bűnért való haragjával, a tökéletes isteni szentsége bosszúállásával visszafordult hozzá, hogy végre hajtsa rajta a bűneink ítéletét: Rettegésben rettegő,18 kitagadott Fiára19 rontott.20 Verte és kínozta, amíg isteni lelke mélyébe ható csapások alatt viselt kínjaival, énhelyettem az én örök kárhozatomat elszenvedte.21
Jézus Krisztus mint az egy igaz Istenből való valóságos Isten képes volt a váltság fel nem fogható rettenetes kínokban megvalósuló árát elszenvedni.22
Milyen elégtételre törekvő saját szenvedéssel helyettesíthetném hát magamért a Jézus szenvedéseit,23 hiszen váltságom ára saját kárhozatom lenne. Vagy melyek azok a jó cselekedeteim, melyek betakarnának engem az ítélet elől, mikor minden jó cselekedetem romlott és fertőzött?24
Uram, te vagy az egyetlen25 megváltó, és ajánlod is magad nekem.26 Akkor miért keresnék én más megváltást? Bölcs szeretetű Szentlélek Isten, magad kényszerítesz rá, hogy Jézus Krisztus nagy váltságát -a pokol lángjaitól megrettenve, de üdvözítő isteni szereteted iránti gyermeki bizalommal- elfogadjam.27 Atya Fiú Szentlélek Isten, -engedelmeskedem kényszerítő,28 mennybe vivő szeretetednek és azt gyermeki bizalommal elfogadom. Bizonnyal örökre az enyém!29
1, Mt.27:38, Lk.23:25.
2, I.Kor.11:24.
3, Lk.19:41, 22:48,61
4, I.Ján.4:16.
5, I.Móz.6:5, Ézs.1:4, Róm.3:10-18, 7:18-19.
6, III.Móz.24:19-20.
7, Ézs.55:8-9.
8, Ézs.53:4-5
9, Mt.26:65, Ézs.53:12, Mt.27:37
10, III.Móz.1:4, 3:2,és 4:4,15,24,29,33.,
11, I.Móz.44:12, I.Pét.2:24.
12, IV.Móz.21:8, Ján.3:14.
13, Jer.2:21, Ez.16:15,
14, II.Kor.5:21.
15, Zsolt.89:39-40, Mt.27:45.
16, II.Móz.15:25, 17, Dán.9:26
17, I.Ján.1:5.
18, Lk.22:42-44.
19, Zsolt.22:2, Mt.27:46.
20, Jób.30:20-22, Gal.3:13.
21, Ef.1:7, Zsid.9:11-12, Jel.5:9, Ézs.53:5.
22, Ján.1:36, Kol.1:19-20.
23, Jób.39:36-38.
24, Jób.4:18-19, Ézs.64:5, Gal.2:16.
25, Ap.Csel.4:12.
26, Mt.11:28, Ján.14:1-3,11.
27, Ján.6:51, Ján.14:6.
28, Hós.2:5-6,13-15.
29, Jer.31:3, Ján.10:28-29, Ján.14:3.